Cikiii ! Hú de cikiiiiiii!!!!!

2010 március 31. | Szerző: Marcsi1313

 

A mai nap eleve rosszul indult! A hetem nem is szól másról, csak a látványos  szenvedésemről. Merthogy szenvedni azt tudok! Kezdődött a hétvégi nagy gondolkozási maratonomról. Témája: most mit kezdjek az életemmel? Persze nem jutottam semmire, és így is mentem be dolgozni hétfőn. Totál kiborítottam a kollégákat, akik kedvesen a bajszuk alatt mosolyogva viselték el a velem való munkát.  Bátorítottak, megmosolyogtattak, felvidítottak – volna. Merthogy elég csökönyös ember lévén ez nagy kihívást jelent mindenkinek, aki szeret. Tegnap még kómásan „dolgozgattam”. De a mai nap: kegyetlen. Rájöttem a megoldásra: szerelmes vagyok a cukifiúmba, legyen ő R.,  a másik kollégám, ő meg M.,  csak barát. Jó, de mi van a régi sráccal? Merthogy nekem olyanom is van! (Sajnos!?) Nemrég megbeszéltük, hogy találkozunk ma. Este eljutottam odáig, hogy ma aztán lezárom ezt az egészet, és csakis a „my love”-mmal foglalkozok ezek után. De mitha a régi srác, nevezzük J. – nek, megérezte volna, hogy valami nem jó, le is mondta a „randit”. Ezen felháborodva „ordítottam” egy nagyot. Ami nálam azt jelenti, hogy kegyetlenül káromkodtam. Minden fej fel, egy – két csúnya pillantás: de ez engem hol? Miután kibotránkoztam magam, írok Laurának, hogy ez nem jött be. Elküldöm az sms – t, nézem a visszajelzést. Hát nem J. – nek küldtem el? Nem égő!!! Á, dehogy! Gyorsan írtam neki, hogy azt csak a szobatársamnak szántam (volna), hogy nem kell elmennie otthonról. Visszaírt egy pár mosolygósjelet, és azt is, hogy még jó, hogy nem írtam csúnyákat! Huh! Ezt megúsztam, de nagyon necces volt! Mert ha olyanokat írok, akkor ezzel le is zárom az ügyet. Vajon ezek után tükörbe tudtam volna nézni, ekkora gyökéren??? Vajon igen???

Szerelmes vagyok? Na neeeeee!!!

2010 március 27. | Szerző: Marcsi1313

Egész héten rémálmok gyötörtek! Megnéztem, hogy ugyan már mit is jelentenek! 1-et, persze: Valamit nagyon el akarok érni, de mégsem tudom!!!! Aha, mondom én, de mit? A munka elég gáz, szeretnék előbbre jutni, de itt nem lehet…hosszú story. Akkor ez kilőve! A másik lehetőség a szerelmi életem. Hát az viszont lehet, mert ott elég nagy a katyvasz!  Mint már írtam, van egy srác, akiért bolondulok! Hogy miért? Nem tudom! Nem tudok ellenállni neki! Oda vagyok érte, és kész! Erre szokták azt mondani, hogy szerelem! Na neeee!!!! Most meg belépett a képbe az egyik (másik, merthogy mindkét sráccal együtt dolgozok) kollégám! Nagyon vicces fiú, kedves is tud lenni, ha arról van szó. Bár eddig még sosem tekintettem rá férfiként, tegnap este megtettem. És nem lett túl jó az eredmény. Ő külsőleg nem tetszik nekem, csak mint ember. Jó a dumája, mint írtam, kedves, aranyos, és persze egész nap „szívja a vérem”. Szerencsére tudja mi a határ, különben már a sitten ülnék súlyos testi sértés miatt. A „szerelmem” viszont külsőleg tökéletes, nyálcsurgatós a szitu, ha csak ránézek! Szóval… Nem lehetne őket egybegyúrni, és a „magamévá tenni”? Vagy hogy döntsem el, hogy ki is kell nekem? Mindkettőnek tetszek, tudom, rájuk van írva! Most nem az a szitu, hogy választanom kell, hanem hogy érzelmileg hogy is állok…Mert az nem túl jó, hogy két pasi van a szívemben… Elég lenne egy is, de az legyen benne nagyon…Eljött az idő, amikor le kell ülnöm, és elgondolkoznom, vagy csak egyszerűen kiválasztani egy zárdát, és bevonulni…már ha befogadnak…Gyanús, hogy nem, de hát: Próba szerencse!!!!

Valaki megmondhatná, hogy mit csináljak!!!! Két pasiba nem lehetek szerelmes! Ugye nem????

L

 

Nőnap? Na neeeeeeeeeee

2010 március 9. | Szerző: Marcsi1313

 

Azzal kezdődött a nap, hogy a metrón nem kaptam virágot. Kikérem magamnak!  Az egyik kolléganőm kapott. Én nem! Na mindegy.  Túl a kora reggeli traumán, beérve a munkahelyemre  a kollégák lebombáztak a jókívánságokkal. Nem is esett olyan rosszul, mit ne mondjak. A főnökömtől kaptam egy doboz bonbon-t, amin kellőképpen meglepődtem. Merthogy enyhén szólva sem vagyok a kedvence. hát jó! Ez egy ilyen nap! Ilyen? Vártam, vártam, de a nagy love csak nem jött oda. Igaz, hogyan is jött volna, hisz nem sokat beszélgetünk eddig. De akkor is!  Jaj, ez a pasi!!! A srácok kedvesek, de mégis. Nekem csak ő kell!!! Tudja egyáltalán? Nem hiszem!!!:( Meg fogja tudni? Max. akkor, ha kapok egy adag bátorságlöketet onnan fentről. Akkor talán!

Délután, túljutva nagyjából a sokkon, hogy  nem fog odajönni hozzám, de még sokkolva a „nem kaptam virágot senkitől Nőnapon”, megint leoltottak. Laurával beszélgetünk, jön Misi. Ő a kedvenc kollégám. Rátámadok, hogy miatta (?) van, hogy nem kaptunk ma senkitől  még 1 letört gallyat sem. Erre Ő: Laura, neked van pasid, Marcsi, Te meg szerezz magadnak. Ööööö, hát jó. Fel kell dolgoznom az info-t. Ha nincs pasim, nem kaphatok virágot? Milyen soviniszta megmozdulás volt ez? Nem is értem. Vagy igen? Csak akkor kaphatok virágot, ha van valakim? Na ne már!!!!!  Ugye ez nem így működik? Ugye nem?????

Most jutott eszembe…

2010 március 7. | Szerző: Marcsi1313

 Barátnőm most lépett le, randi címen Múzeumba!

Dee, jóóó, nekii… Én meg itthon ülök, tatarozom a konyhát, és közben…gondolkozok! Hát szóval van 1 srác! Hú de micsoda srác? Nem is az esetem, és mégis…ha meglátom, hevesebben ver a szivem, nem tuom róla levenni a szemem… Magas, barna hajú, barna semű, szakállas…Max annyiban hasonlítunk, h ugyanazt a zenét szeretjük! (Metál forever!!!)

Nem is kellene, h tetszen. De nem tudok mit csinálni! Ha meglátom, rögtön elkezdek össze-vissza beszélni, dadogni, hülyét csinálni magamból…Mint pénteken is!Éééésss, nem mellékes infó, amire regnap jöttem rá! Élettemben csak 1etlen pasi miatt mondtam volna le a cigiről! Évekkel ezelőtt…Attilla… És most úgy érzem, h most ez a srác (direkt nem mondom a nevét. Legyen Rómeó)…. Miatta lemondanék róla. És nálam ez nagy szó! Mert nekem a cigi olyan, mint a kávéba a tejszín! Nélkülözhetetlen!

Lehet h szerelmes vagyok???? Neeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

főzni? Én? Megéri? NEM!!!!

2010 március 7. | Szerző: Marcsi1313

 Reggel nagy nehezen kikászálódok az ágyból. Nehezen, mert nekem a reggel olyan, mint a húsvéti lánynak a kanna víz!  Hideg, idegesítő, és mindenképpen kiábrándító! Na mind1! Ágyból ki, tus alá be, kávé, cigi, és indulhat a nap! Reggeli….öööö, de mit? Marad a jól bevált rántotta! 1 kis TV, még 1 kávé….Na ugye, megy ez mint az ágyba sz…s!!! Ezután jön a vasárnapi ebéd! Hú, itt mindíg bajban vagyok, merthogy az igényeim nagyok, a tudásom annál kissebb! Mind1, győzzük le a sárkányt, miénk a…jelen esetben királyfi!!!! (De hol a királyfim???) Kolbász be a sütőbe, mellé kétféle saláta. Az 1ik természetesen hagymás, merthogy mi aztat szeretjük! Sültkrumpli, persze az is hagymásan, adva az élvezeteknek !Persze nem olyan lett ez sem, mint kellene, merthogy sütőben, “pici” vízzel, az kell rá!? Hát, lehet h nem, mert enyhén is ázottkrumpli lett belőle…Hagyjuk!Ezután kajapakolás…saláta a földön, könnyek a szemben, mi lesz így belőlem? Merthogy mesterszakács nem, az tuti! Pedig mióta láttam néhányszor a jó öreg Gordon Ramsay-t a TV-ben, azóta menni akarok hozzá, és megmutatni, h na tessék, így kell ezt csinálni! Barátnőm ezek után furi arckifejezéssel csak annyit mindott: Gordon? Erre én csak makogtam: -igen, Gordon! Vagy mégsem? Erre a válasz: Asszem a fazon párszor megbőgetett volna a pompás tudásodért!

Most szerintetek is le kellene mondanom a csodás Grodon-ról, mint leendő mentoromról?

húúúúúúúúúú

2010 március 6. | Szerző: Marcsi1313

 Szóval kezdődött a péntekkel. Először is fel kellett másznom 1 kb  másfél méter magas palettára, 1, azaz 1db dobozért. Mellékesen, mint tudjátok, téliszonyom van, de mind1, bátor kislány vok, hát uccu neki. Felmásztam, átmásztam, hasaltam…puff, fej beverve, derék meggyökenve… hát jó, úgyis rég fájt már. Este hazamegyek, még jobban fáj. Hívom „Tibi bácsit”,(bár csak 1-et kívántam) mondom kérnék 1 masszázst, de jó erősen.  Na akkor jön a szado-mazo kínzási technika. Térd a hátamba, derekamba, furcsa recsegő hangok… hát jó, biztos jobb lesz reggel. Aha, szombaton felkelek…felkelnék, de nem tudok, mert aszem eltört néhány bordám….Akkor nem hallóztam be a recsegéseket. Egész nap anyókásan-görbén járva, inkább mászva közlekedek… de az se jó! Na hát gondoltam magamban,  szombat lévén főzzek már vmit. Elő is készítettem, be a sütőbe… fél óra mulva, hú mondom jók az illatok, megnézem. 2 ruha a kezembe, veszem ki a forró tepsit… vagyis venném, mert kicsúszott a kezemből…ugye mint ahogy kell, az olaj beindította a gázt, és kb másfél méter magas tűzcsóva csapott fel…hálásikoly, 3 méteres csúcsugrás, harmadfokú infarktus…. szem kinyit, és látom, h fele kajám a földön, picike a tepsiben… első utái reakcióm? azonnal ki bagózni..  na jó, jöhet a tatarozás… tiszta dzsuva minden, alig bírom összetakarítani…. nézem a megmentett kaját, hát még annyira nincs kész. serpenyő elő, kényszer még1 cigi után…addig szépen leégett a felének a fele is… hát jó… mondom ez is csak velem történhet, de így ennyi elég is…. megyek be, nézem estig a TV-t, amíg fekszem, baj nem történhet… estefele, mivel kezdek éhen halni, de félek is a balszerencsétől… na csinálok 1 kis tejbegrízt…abból baj nem lehet …(?) felteszem a tejet, persze közben az ajtóban állok, mert nézem a filmet… tej kifut… na jó, kavargatom, most már hűen őrzöm… kicsapkod, 2 ujjam leég… ok, most már tényleg megyek aludni….Vasárnap délben, mondom mostmár el kellene mosogatni…ja meg a leégett tejet is le kéne amortizálni a gázról…nagyban takarítok…durr, kávéfőző bele a mosogatóba, persze tele volt, és persze úgy ahogy kell, be is terített… na ekkor jött rám a kegyetlen röhögőgörcs…..